Erjesztőkamrák

Statisztikailag 1.000 m3 szennyvízből 100-200 m3 biogáz hozható létre.

A kommunális szennyvíz iszapjának anaerob stabilizálódása jelentősen csökkenti annak káros mivoltát. A szennyvíziszap kezelési folyamata során a nyers szennyvíz áthalad a homokfogó kamrán, ahol a legnagyobb szilárd részecskék leválasztódnak. Később az elsődleges derítéskor a nagy mennyiségben szerves anyagot tartalmazó iszap válik le. Az üledékek egyenesen az erjesztőkamrába (egy külön erjesztőkamrába) haladnak tovább. A maradék szennyvíz az aktív iszap kamrájába vagy a biológiai emésztőtartályokba áramlik tovább, ahol a levegő oxigénjét és mikroorganizmusait felhasználva kezelés alá kerül. A maradék iszap víztartalma magas, ezért mielőtt a külön erjesztőkamrát elérné, iszapprésekkel végzik a részleges feldolgozását. Az így kapott folyadék az elsődleges derítőbe megy, és a részlegesen víztelenített iszap a külön erjesztőkamrába érkezik, ahol az átlagos tárolási hőmérséklet 37-38 °C. A metánerjedés, amely oxigén nélkül megy végbe a kamrában, összetett, többrészecskés szerves anyagok gázosodásának biokémiai folyamata. Az így keletkező biogáz alapvetően metánból és szén-dioxidból áll, felszáll az erjesztőkamrában, majd csővezetékek szállítják el a tárolására szolgáló tartályhoz.

A kamrákban nincsen hőcserélő beépítve, mint a mezőgazdasági biogázüzemeknél. Az üledék melegítése a kamrákon kívül, Hexonic ST hőcserélőkben megy végbe.