Kis- és nagynyomású regeneratív hőcserélők
A világ hagyományos energiaipara igyekszik fejleszteni az áramtermelés hatékonyságát. Ezt a tendenciát a tüzelőanyagok árnövekedése és az energiaipar környezetkárosító hatása sürgeti.
Hagyományos erőműveknél a hatásfok növelése elsősorban a kazán által létrehozott gőz és a turbinás generátort hajtó gőz paramétereinek javítását jelenti.
A rendszer hatásosságának növelése szintén elérhető többkörös fűtéssel a szakaszok között és a gőzturbinák áramlási alkatrészeinek módosításával.
A hő regenerálása a regeneratív hőcserélőkben Carnot-féle termodinamikai körfolyamatot hoz létre. A tényleges gőzerőműciklus termikus hatásfokának jelentős növelését teszi lehetővé. A gyakorlatban ez úgy valósítható meg, hogy hőcserélőt építenek a rendszerbe, amelyet a turbina kilépő gőze lát el. A gőz cseppfolyósítása során keletkező hő átadódik a kondenzátumnak. A kondenzátum nagyobb hőmérsékletei csökkentik a víz felmelegítéséhez szükséges tüzelőanyag mennyiségét. A kondenzátum nyomása alapján kisnyomású regeneratív hőcserélőket és nagynyomású regeneratív hőcserélőket különböztetünk meg.
A betáplált víz először a fáradt gőzkondenzátummal melegszik fel az 1. fűtőegységnél, később a 2. fűtőegységnél pedig a gőz kondenzálódása útján. A 2. fűtőegység mögé van kötve a 3. fáradtgőzhűtő, ahol a betáplált víz valamivel a telítődési hőmérséklet fölé melegszik, a fáradtgőz nyomásának megfelelően.
